Gyere bé, gyere bé rubintos madárka,
Csináltatok néked aranyból kalitkát,
Aranyból kalitkát, ezüstbôl záróját,
Ezüstbôl záróját, gyémántból vályúját
Nem szoktam, nem szoktam kalitkában hálni,
Csak szoktam, csak szoktam zöld erdôben járni,
Zöld erdôben járni, fenyômagot enni,
Fenyômagot enni, gyöngyharmatot inni.
Megkötöm lovamat piros almafához,
Megkötöm magamat gyönge violámhoz,
Lovamat eloldom, amikor a hold kél,
De Tôled Violám csak a halál old el.
Elbúcsúzom Tôled Rózsám utoljára,
Három évre visznek engem katonának,
Inkább leszek betyár az alföldi pusztán,
Mintsem leszek szolga a császár udvarán.
Lovamat eloldom, amikor a hold kél,
De Tôled Violám csak a halál old el.
|